Emlékezés a kommunizmus áldozataira

Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata értelmében minden év február 25-én tartják A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJÁ-t.            

Mire emlékezünk ezen a napon? A XX. század történelmének egyik legsötétebb, legtragikusabb időszakára, melynek eszmei hátterét már a XIX. században kialakította Karl Marx és Friedrich Engels. Kiteljesedni (vagy inkább beteljesedni) azonban a XX. században tudott ez az eszme, amikor képviselői hatalomra jutottak: V.I.Uljanov, Josif Viszálionovics Dzsugasvili, Lev Bronstein; avagy ahogyan mi ismerjük őket: Lenin, Sztálin és Trockij. Mi a kommunizmus valójában? Marxizmus-leninizmus, bolsevizmus, sztálinizmus, netán szocializmus? Zavar van a fejekben e fogalmak hallatán. Pedig ezek egymás szinonimái, ugyanaz, másképpen nevezve.

Az eszme egy ideális, mindenki számára boldogságot hozó, igazságos társadalom megteremtését fogalmazta meg. Ennek alátámasztására működött a propaganda-gépezet. Minden csodálatos, minden tökéletes, mindenki boldog és elégedett. A bölcs vezetők népüket szolgálják és mindent megtesznek azért, hogy a nép jólétben éljen. Ezért népük kimondhatatlanul hálás nekik, és háláját minden lehetséges módon ki is fejezi. Ezt az idilli képet sugallja magáról a kommunizmus.

Ám a valóság más! A bölcs vezetők valójában brutális tömeggyilkosok, akik bármire hajlandók hatalmuk megtartása érdekében! Terror, megfélemlítés, brutalitás, erőszak. Gulág-táborok ezrei, ahol milliók éltek vagy inkább vegetáltak borzalmas körülmények között.

Magyarország lakossága először 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején ismerkedhetett meg a kommunista eszmékkel. Persze ez „a dicsőséges 133 nap” apróság volt ahhoz képest, ami 1945 után következett.

Február 25-e, az emléknap időpontja arra utal, hogy 1947-ben ezen a napon tartóztatták le a szovjet megszálló hatóságok Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, akit országgyűlési képviselő lévén mentelmi jog védett.

A politikus letartóztatása az első állomása volt annak a folyamatnak, amelynek során a kommunista párt az ellenszegülők kiiktatásával a totális, egypárti diktatúra kiépítése felé haladt. Az akció a kommunistáktól még távolságot tartó erők megfélemlítését, a Kisgazdapárt feldarabolását szolgálta, egyben megnyitotta Rákosi Mátyás - Sztálin legjobb magyar tanítványa - és a Magyar Kommunista Párt előtt a hatalomhoz vezető utat. Ezzel kezdetét vette Magyarországon is a sztálini típusú diktatúra, melyet elemi erővel söpört el az 1956-os forradalom. A forradalmat azonban szovjet katonai segítséggel vérbe fojtották, és a kommunisták szörnyű bosszút álltak. Kádár János - Rákosi Mátyás utóda - nemcsak a forradalom vezetőit végeztette ki, hanem közel 400 civilt is. A Kádár-rendszer egészen a nyolcvanas évek végéig képes volt hatalmon maradni, köszönhetően a szovjet megszállásnak.

A rendszer áldozatainak számát csak becsülni lehet. Ha nemcsak az ÁVH és más hatóságok által elkövetett gyilkosságok és kivégzések áldozatait és a büntetőlágerekben vagy más körülmények közt elpusztítottakat tekintjük, hanem a Vörös Hadsereg kétszeri inváziója során és következtében elpusztultakat is idesoroljuk, akkor többszázezer főről beszélhetünk.  Levéltári kutatások és becslések alapján világviszonylatban mintegy 100 millióra teszik a kommunizmus áldozatainak számát.

Mit hagyott ránk örökül a kommunizmus? Elmaradottságot, gazdasági csődöt, az értelmiség, a „másként gondolkodók” elnyomását, szellemi hanyatlást, a vallás és az egyházak üldözését, felbecsülhetetlen történelmi és kulturális értékek elpusztítását, egész népek és civilizációk megsemmisítését.

Az elmúlt közel fél évszázad azt bizonyította, hogy a kommunista ideológia alapjaiban téves és gonosz: téves, amennyiben ellentmond az emberi természetnek, és gonosz, amennyiben az emberi természet legrosszabb hajlamaira épít.

Miért kell emlékeznünk az áldozatokra? Egyrészt azért, mert az áldozatok emlékének ápolása, a tisztelet megadása elemi emberi kötelesség, amely elől nem térhetünk ki. Másrészt: ahhoz, hogy a mai helyzetet megértsük, ismernünk kell a kommunizmus eszméjét és a diktatúrák természetét. 

Ne feledjük: A múltat megismerni, a múlttal szembenézni kötelességünk, mert csak így tudunk olyan jövőt építeni, amelyben soha sem lesz módja senkinek ilyen borzalmas eszmék nevében emberek millióit a halálba küldeni, vagy megnyomorítani!

Link:

https://www.youtube.com/watch?v=utYRD8Rwino